Blogértesítő

Ha nem szeretne lemaradni a friss hírekről, adja meg az e-mail címét, és értesítést küldünk, amikor új bejegyzés jelenik meg az oldalon.

Az Ön e-mail címe:

(Ez nem hírlevél! Csak akkor kap levelet, ha új bejegyzés jelenik meg. Ha nincs új tartalom, nem kap levelet.)

A szolgáltatást a FeedBurner nyújtja.

Akciók

Cégalapítás, vállalkozás indítása előtti tanácsadás díja 5000,-Ft/óra. Ha könyvelésével cégünket bízza meg, ez az összeg az első könyvelési díjból levonásra kerül, azaz Önnek ingyenes volt.

munkábajárás

Ahhoz, hogy a munkavállaló eleget tudjon tenni munkavégzési kötelezettségeinek, rendszeresen utaznia kell a munkahelye és a lakóhelye között, Ez a munkába járás. Ezzel kapcsolatosan több-kevesebb utazási költsége merül fel. A hatályos Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, többek közt köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeit. Ilyen indokolt költség tipikusan a napi munkába járás és a hazautazás költsége. Az ezzel kapcsolatos szabályokat  azonban már nem a Munka Törvénykönyve, hanem a 39/2010 (III.26.) Kormányrendelet tartalmazza.

Először is nézzük az ezzel kapcsolatos fogalmakat.

A rendelet szerint munkába járásnak minősül:

  • a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás,
  • a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzés helye között munkavégzés céljából történő napi munkába járás és hazautazás, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.

A napi munkába járás (és hazautazás) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás, általában helyközi (távolsági) utazással, pl. MÁV vagy VOLÁN járatok igénybevételével.
A hazautazás a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Tipikusan ilyen eset, amikor a munkavállaló a lakóhelyétől távol eső, eltérő közigazgatási területen vállal munkát, hétköznapokon ott tartózkodik, majd hétvégén, ünnepek alkalmával hazautazik.

A költségtérítés akkor is jár, ha a munkavégzés helye és a munkavállaló lakóhelye azonos közigazgatási határon belül van, de a munkavégzés helyét annak elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közlekedési eszközzel nem lehet megközelíteni, vagy a munkavállaló a munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést. De mennyi is a hosszú várakozás? A rendelet szerint a hosszú várakozás az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.
Ilyen esetekben a munkavállaló általában a saját gépjárművét használja a munkába járáshoz. Ekkor a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely vagy tartózkodási hely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével km-enként 9 Ft költségtérítés jár a munkavállalónak.

A munkáltató akkor köteles megtéríteni a munkavállaló részére a munkába járással kapcsolatos költségeit, ha a munkavállaló:

  • belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán
  • helyközi (távolsági) autóbuszjáraton
  • elővárosi buszon, HÉV-en
  • menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven
  • utazik a munkavégzés helyére, továbbá hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.

Milyen mértékben köteles megtéríteni a munkáltató a munkavállaló felmerülő utazási költségeit?
A már említett rendelet szabályai szerint a napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés a bérlet vagy menetjegy árának legalább 86 %-a. A munkavállaló dönthet úgy is, hogy a teljes összeget megtéríti, nem csak a kötelező 86%-ot. Ugyanekkora mértékű térítést kell fizetni a hazautazással kapcsolatban is, de itt a rendelet egy felső korlátot is megállapít, amely évente változik, az összeget a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év január 25-ig tesz közzé. 2014-ben ez az összeg havonta 35200 forint.

Adózás szempontjából fontos, hogy a fentiek alapján adott térítések (legfeljebb a bérlet, jegy árát meg nem haladó összegben) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint nem minősülnek jövedelemnek, így adó- és járulék vonzatuk sincs. Más a helyzet az eddig nem említett helyi bérletekkel. Amikor a munkavégzés helye és a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye azonos közigazgatási területen van, akkor helyi közlekedési eszközt vesznek igénybe a munkavállalók. Sok munkáltató – bár nem kötelező,de – megtéríti ezeket a jegyeket, bérleteket is, azonban ezek már béren kívüli juttatásnak minősülnek. A jegy, bérlet értékének 1,19-szerese után 2014-ben 16 % személyi jövedelemadót és 14 % eho-t kell fizetnie a munkáltatónak.

A költségtérítésekkel kapcsolatos elszámolásokhoz a munkavállalóknak a jegyeiket, bérleteiket le kell adniuk munkáltatóik részére, számla beszerzése a bérletről nem szükséges. A költségtérítés igénybevételéhez szükséges, hogy a munkavállaló nyilatkozatot tegyen lakóhelyéről, tartózkodási helyéről, illetve ha ez utóbbi kettő nem ugyanaz, akkor arról, hogy ezek közül melyik címről jár be a munkahelyére. A gépkocsival történő munkába járás esetén út- és üzemanyag elszámolást kell készíteni.

Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.